Jelenleg 44 vendég és 0 felhasználó van vonalban.

QR kód

Hajós-Bajai borvidék

Lösz maga juszt is az enyém! - a Hajós-Bajai borvidék

Az "alföldi bor" kifejezés hallatára először az üde, könnyed, gyümölcsös jelzők jutnak az eszünkbe - nem véletlenül, hiszen legtöbbjük könnyed, kiváló szomjoltó. Az itteni borok a hegyvidékieknél lágyabbak, viszonylag alacsony sav- és alkoholtartalmúak, ezért elsősorban halételekhez, szárnyasokhoz, tésztákhoz, salátákhoz illenek a legjobban. Márpedig ez nem elhanyagolható előny: világszerte egyre keresettebbek a friss, könnyed borok. A hagyományos fajtákból jó minőségű asztali bor készül, a minőségi fajtákból pedig harmonikus ízzel, zamattal rendelkező kissé vékony, de elegáns minőségi bor kerül a palackokba. A vörösborok szép színűek, kellemesen bársonyos csersav-tartalmúak.

Svábok, szélsőséges klíma, oromfalas pincék, lösz, népi barokk, filoxéra és rendszerváltás,
avagy egy kis történelem és földrajz…

Hajós-Bajai borvidék - Hajósi PincefaluA híres Hajós-Bajai borvidék az alföldi régió délnyugati részén fekszik a maga 12 településével és 2304 hektárjával. A Kincses Bácskaként emlegetett tájegységen kezdetben az ártéri területeken indult meg a termesztés, ami a XV. századra már önálló termelési ággá fejlődött. A XVIII. században Mária Terézia rendeletben szorgalmazta a szőlőtermesztést az Alföldön. Ebben az időszakban még a balkáni eredetű szőlőművelési forma és a Kadarka szőlőfajta volt jellemző a vidéken. Ekkor érkeztek a német telepesek, akik meghonosították a nyugati szőlő- és borkultúrát. Ennek vonásait ma is fellelhetjük a hajósi présházakon. A kékkötényes német borosgazdák szakértelme nagyban hozzájárult a helyi borok jó híréhez. Jellegzetes pinceutcás, népi barokk stílusú, oromfalas pincefalukban a löszbe vájt pincékben érlelték a bort. A filoxéravészt követően a szőlőültetvények területe jelentősen megnőtt, a termesztett vörös és fehér borszőlő fajták köre pedig a XX. század folyamán nyerte el mai összetételét. Bár – a sváb hagyományoknak megfelelően - az 1900-as évek végéig dominált errefelé a fehérbor termelése, ez az arány mára már eltolódott. Jelentős változást hozott a borvidék életében a rendszerváltás és az azt Hajós-Bajai borvidék - Antal Pincészetkövető privatizáció, mely során családi tulajdonok váltották fel a Hosszúhegyi Állami Gazdaságot, így a mennyiségi termelés helyébe (a szocialista időkben az ország borfogyasztásának 50 százalékát az alföldi borok adták) inkább a minőségi termelés lépett. Az Alföldi borvidék egy részéből 1990-ben jött létre a Hajós-Vaskúti borvidék, mely változatlan kiterjedésben 1998-ban kapott új nevet, így lett Hajós-Bajai borvidék. A 12 település - Baja, Bátmonostor, Császártöltés, Csátalja, Csávoly, Érsekcsanád, Érsekhalma, Hajós, Nemesnádudvar, Rém, Sükösd, Vaskút – mindegyike remek borokat kínál. A borvidékhez hegyközségek is tartoznak, név szerint: Bajai Hegyközség, Csátalja és környéke Hegyközség, Császártöltési Hegyközség, Csávoly-Rém Hegyközség, Hajósi Hegyközség, Nemesnádudvar Hegyközség és a Sükösdi Hegyközség.
A vidék szubmediterrán klímája igen szélsőséges, nyarai kifejezetten melegek és szárazak. Az itteni termőtalaj különbözik az Alföldön megszokottól, a homok helyett ugyanis inkább a lösz érvényesül, amelyHajós-Bajai borvidék a tengerszint felett 130-140 méterrel található. A déli lejtők megléte pedig nagyon kedvező tényező a szőlőtermesztés szempontjából. Az országban itt a legmagasabb a napsütéses órák száma, ami hosszútávon csökkenti a téli és tavaszi fagyás előfordulását. Az évi csapadék mennyisége kielégítő, csupán kedvezőtlen eloszlása okoz időnként gondot.
Ezen a tájon a vörösbort adó fajták aránya az összes szőlőterülethez viszonyítva közel 40%, míg a fehérborszőlő-fajtákat a gazdák kb. 60%-on termesztik. A Hajós-Bajai borvidék legelterjedtebb fajtája a Kékfrankos, melyet a területi sorrendben a Zweigelt, a Kunleány, a Cserszegi fűszeres, a Rajnai rizling, a Chardonnay, a Királyleányka és a Cabernet Franc követ. Fontosak még a hungarikumnak tekinthető Olaszrizling és Hárslevelű fajták. Örvendetes, hogy az új ültetvényekben visszatér az Ezerjó és a borvidék egykori jellegzetességéből, a Kadarkából is egyre többet telepítenek.

Különlegességek: jégbor, ürmösbor

A magyar bortörvény szerint a jégbor olyan meghatározott termőhelyről származó minőségi bor, amelyet túléretten, megfagyottan szüretelt és préselt szőlőbogyók felhasználásával készítenek, minimum 282 g/l cukrot tartalommal. A tájegység szélsőséges klímáját kihasználva, az országban elsőként itt készítették ezt a finomságot a hetvenes években. A hosszú, napos, száraz ősznek, a fagyos decembernek, valamint a kiváló Rajnai Rizlingnek köszönhetően nagy mennyiségű, remek jégbor készül a vidéken. A jégbort a Sümegi és Fiai Pincészet élesztette újjá az 1990-es évek közepén, később a Koch borászat is elkészítette első jégborát. Hajós-Baja vidéke a likőrborok kategóriájában is maradandót alkotott: édes ürmösbort kizárólag itt állítanak elő. A rácürmös készítése során a hordót félig megtöltik érett kadarkafürtökkel, majd az egészet felöntik édes musttal. A szőlőágyon néhány hét alatt kiforr a vörös színű illatos ürmösbor, az ünnepi asztal különlegessége.